Sokszor egy mosoly is elég

Caritas Hungarica Díjban részesült a közelmúltban Varga Zoltánné, a zirci Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Karitász csoport tagja. A szolgáló szeretetről, családról, gyermekkorról, régi karácsonyokról beszélgettünk Zsóka nénivel ünnepváró hangulatban.

– Hárman vagyunk testvérek, és nagy szeretetben neveltek minket a szüleink. Nagyon szép gyerekkorunk volt. Uzsán laktunk, egy vasúti településen Tapolca és Sümeg között. Édesapám vasúti tiszt volt, és egyik állomásról a másikra helyezték. Ajkán születtem, iskolába pedig Sümegre jártunk mindhárman. Édesanyám otthon dolgozott háztartásbeliként, nevelt bennünket, kertet gondozott, állatokkal foglalkozott középiskolás korunkig. Nem mondom, hogy szegény körülmények között nőttünk fel, de mindenre oda kellett figyelni, s anyukám „művésze” volt a pénz beosztásának. Apukám a szellemi nevelésünkkel foglalkozott, a történelmet nagyon szerette, „élő lexikon” volt. Vasutas hivatásából kifolyólag ingyen utazhattunk, s elvitt minket az ország különböző részeit megismerni, történelmi áttekintést adva hozzá. A Nagy-Magyarország térképét egy életen át a szíve fölött hordta.
 
Régi karácsony
 
– Erdő mellett laktunk, s karácsonykor mindig nagy hó volt, édesapánk elvitt minket szánkózni. Addig édesanyám a Jézuska szerepében feldíszítette a karácsonyfát. Olyan nagy ajándékok nem kerültek alá, inkább édesapám kézimunkái. Egy kis szekrényt csinált nekünk, emlékszem, öcsémnek egyszer egy faragott puskát készített. Nagyon tudtunk örülni neki, s ezek a meghitt percek inkább a beszélgetésekkel teltek. Mondhatom azt, hogy ezt a szokást mindhárman továbbvittük az életben.

Zirc
 
– 1961-ben édesapámat Zircre helyezték, én a nyolcadik osztályt már itt jártam, az öcsém, Attila harmadikos volt, húgom, Ildikó pedig hatodikos. Anyukám büszkén vitte be az ellenőrzőnket, mert mindhárman kitűnő tanulók voltunk. Veszprémben, a Közgazdasági Technikumban folytattam a tanulmányaimat, az öcsém Pápára került Mezőgazdasági Technikumba, a húgom pedig az akkoriban létesülő zirci gimnáziumban érettségizett. Képesített könyvelő, vállalati tervező és statisztikus oklevelet szereztem a technikumban. Pedagógus szerettem volna lenni, de tizenhat évesen megismertem a férjemet, nagy volt a szerelem, s „az iskolapadból” férjhez mentem. Az 1965-ös év meghatározó volt az életemben, hiszen ekkor érettségiztem, házasságot kötöttünk, a zirci gimnáziumban pedig megkaptam a megüresedő gazdasági vezetői állást. Kicsit félve vállaltam el, de apósom, aki pénzügyes volt, biztatott, és sok segítséget kaptam tőle a beilleszkedéshez.
 
Akkor még talán Zsóka néni sem gondolta, hogy innen megy majd nyugdíjba…
 
– Negyven évet töltöttem el a gimnáziumban, s nagyon szerettem ott dolgozni, szakmailag állandóan képeztem magam. Boldog voltam, amikor egy-egy feladatot meg tudtam oldani. A másik öröm az volt, hogy gyerekek között dolgozhattam, 200-250 diákkal együtt. Ha kopogtattak az irodaajtón, akármennyi munkám volt, félreraktam, és segítettem nekik, igyekeztem mindent megtenni értük. Tanévkezdésnél mindig virággal köszöntöttek, mert szeptember 1-jén van a születésnapom. 

Család
 
Férje, Varga Zoltán agrármérnök Zirc város első szabadon választott képviselő-testületének az alpolgármesteri tisztségét töltötte be és egy ideig megbízott polgármesterként is dolgozott. Ő is egy olyan ember volt, aki mások szolgálatába szegődött, igyekezett mindenkinek segíteni. Házasságukból három gyermek született, mindhárman a III. Béla Gimnáziumban érettségiztek, s innen mentek tovább. Ildikó külkereskedelmi főiskolára, jelenleg egy művészeti alapítvány munkatársa Budapesten, s ott is él. Zoltán a pécsi Orvostudományi Egyetemre került, majd az egyetem elvégzését követően a zirci kórház szülész-nőgyógyász osztályán kezdett dolgozni, s öt év után szakorvosi vizsgát tett. Amikor megszűnt a szülészet-nőgyógyászat Zircen, úgy gondolta, hogy Németországban próbál szerencsét, s azóta is ott gyakorolja hivatását. Harmadik gyermekük, Zita a pedagógusi pályát választotta, amivel édesanyja régi álmát is valóra váltotta. A Zirci Reguly Antal Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskola informatika szakos tanára, a közelmúltban pedig a városi képviselő-testületbe is bekerült. Zsóka néni három unoka büszke nagymamája, mutatja is őket az albumban: Ildikó kisfia, Botond focistaként jelenik meg, Zoltánnak ikrei vannak, Gellért és Kristóf. 


 Nem bánta meg, hogy egy helyen dolgozta le az életét. Mindig is a másokon való segítés vezérelte a munkahelyén, ahogy ez az egész családra jellemző. Ki is tüntették a munkájáért. Aztán pedig olyan területet választott – immár önkéntesen –, ahol még nagyobb szükség van a segítségre…

– 1999-et írtunk, egy szentmiséről hazajövet dr. Krisztinkovics Mária főorvos asszony leszólított, s azt mondta, hogy szeretne egy szeretetszolgálatot létesíteni Zircen, nem vállalnék-e önkéntes munkát. Akkor rögtön nem tudtam választ adni, kértem egy kis gondolkodási időt. Megbeszéltem a családdal, s a gyerekek azt mondták, „anya, neked ott a helyed, hiszen annyi emberen segítesz”. Így hát elvállaltam, s most már tizennyolc éve vagyok a karitásznál. Sokszor nehéz munka ez, de nagy boldogsággal tölt el, amikor mosolyt tudok az emberek arcára varázsolni, meg tudom oldani a gondjaikat. Néha egy jó szó is elég. Mosoly, jó szó, és biztatás a reményvesztett embereknek. Erre biztatok mindenkit, hogy ne sajnálja azt a mosolyt az emberektől. Ha lemegyek a városba, három-négy órát eltöltök ott, mert ismernek, odajönnek hozzám, s meghallgatom őket. Nem sajnálom rájuk az időmet, hiszen nagyon sok olyan ember van, akinek senkije sincs.

Kisvárosi angyalok

A Katolikus Karitász egész évben aktív volt, az adventi időszak pedig különösképp mozgalmas volt a számukra. – Egyre több a segítőnk, vállalkozóktól is nagyon sok támogatást kapunk. Fát, élelmiszert, krumplit adományoznak, egy pékmester jóvoltából a Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódó misén szentelt kenyérrel kínáljuk az embereket. Már néhány éve gulyáslevessel is meg tudjuk vendégelni a rászorulókat. Egy országos felhívásra a zirci hittanos gyerekek nagyon sok játékot összegyűjtöttek, cipős dobozokba csomagolták, szalaggal átkötötték, megcímkézték, hogy hány éves kisfiúnak, kislánynak szánják az ajándékot. „Köszönjük, gyerekek, azoknak a gyerekeknek a nevében is, akik ezt majd a karácsonyfa alatt meg fogják kapni, és nagyon boldogok lesznek!”              
 
– A vezetőnk, Ulrich Józsefné Magdika egy csodálatos ember, szívvel-lélekkel végzi ezt a nagyon nehéz hivatást. A zirci karitász csoport összesen tizenkét tagot számlál, de mindössze heten vagyunk, akik aktívabb munkát tudunk végezni, így hát ezúton is kérem, hogy akik képesnek érzik magukat erre a feladatra, jelentkezzenek hozzánk és segítsenek a munkában, hiszen a szolgáló szeretetnél csodálatosabb dolog nincs a világon!

Az önkéntes szolgálat elismerése
 
– Nagy meglepetés volt, amikor a postaládából kivettem a Veszprémi Főegyházmegye levelét, kibontottam, s egy meghívót találtam benne a Caritas Hungarica Díj átadására, Budapestre, a Magyar Szentek Templomába. Kavargott bennem a gondolat, hogy én ezt megérdemeltem?

A 2012-ben alapított díjat azok a plébániai önkéntes karitászmunkatársak kapják, akik a legtöbbet tettek karitatív tevékenységben a rászorultakért: mint például az idősek, betegek, családok, gyermekek, a társadalom peremére sodródottak támogatása. Varga Zoltánné a harmadik zirci polgár volt Ulrich Józsefné csoportvezető és dr. Krisztinkovics Mária alapító után, aki átvehette a kitüntetést. Idén 16 főegyházmegyéből 42 karitászmunkatárs részesült az elismerésben, megyénként általában két-három főt díjaznak. A Rózsafüzér Királynő ünnepén megtartott ünnepségen – melyre a püspöki szentmise keretében került sor – jelen volt Spányi Antal püspök, Écsy Gábor atya, a Katolikus Karitász országos igazgatója és Mádl Dalma, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete.  

– Ez a díj azt jelenti, hogy odafigyelnek a munkánkra, értékelik azt. Nagy örömömre szolgált, hogy az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Szíjártó László atya, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója és Huszár G. Lőrinc atya, korábbi zirci plébános. Felemelő érzés volt, hogy felkértek egy Könyörgés felolvasására. Négy embert vihettem magammal erre a csodálatos ünnepségre, elkísért Ulrich Józsefné csoportvezető, dr. Ambrus Józsefné, aki nem tagja a karitásznak, de rengeteg segítséget kapunk tőle, rendre ő szállítja autójával a segélycsomagjainkat. Három gyermekem közül ketten is eljöttek, Németországban élő fiam telefonon köszöntött, s fejezte ki boldogságát. Jól esett az is, hogy Ottó Péter polgármester úr is köszöntött ez alkalomból a Szociális Munka Napjának ünnepségén. 
 
A szeretet szolgálatában eltöltött eddigi évekből sok találkozás örömét őrzi a szívében Zsóka néni. El is mesél egy-két megható történetet, és már készülődnek a könnyek a szemében, de aztán gyorsan tovább állnak, hiszen tudja, hogy az embereknek mosolyra van szükségük.

 Kelemen Gábor